Melléülés
Korán keltem,
mert elfeküdtem,
magam, magam.
Sietve indultam,
alig aludtam,
fáradtan, fáradtan.
Egész nap dolgoztam,
mégis lefokoztak,
a kurva anyját, a kurva anyját.
Az élet mellé ültem,
szinte leestem,
róla, róla.
Kapok egy újra táblát,
vele egy Tabula Rasa-t,
hátha újra, hátha újra…
Ezúttal gyorsabban megy majd,
figyelek sokkal jobban,
van- olcsóbb élet,
az osanban, az osanban.
Ez a világ illúzió,
egy kibaszott attrakció,
a szívemben zuhog a hó,
hiába szólnak hozzám: hahó, hahó!!!
Isten is play-backkel,
kétszer egymás után már nem remekel,
nálam hiába esdekel, hogy
hallgassam meg, hallgassam meg.
Nincs melléülés többé, elűztem Istent belőlem,
hittem benne, majdnem tökre mentem.
Okoskodhat jó nagyot, hiszen ez már
nem állapot, nem állapot.
Ez nem állapot, kérek egy B-lapot,
nem hozták ki az étlapot,
éhesen alszok el újra,
ezúttal állva, állva.
Budapest 2010.06.13.
