Futó napló
Szoktam futni.
Szeretem figyelni az embereket is közben, mármint futás közben, nem pedig szokás közben.
Bár tény az, hogy a szokásaikat is megfigyelem. Futás közben.
Van, aki zenét hallgat futás közben, van aki pedig semmit.
Ő legalább mindent hall.
Nemrég a Városligethez közel költöztem, reméltem is, hogy sok szép lány,
takaros menyecske fut majd előttem a farpinájával, de nem.
Tolókocsis nyomorékok és vidéki parasztok bukkantak fel csak.
Mindig.
Még jó, hogy én is zenét hallgattam közben.
Futás közben.
Szeretem nézni a vádlimat, a lábam mozgását,
hallgatni az izom feszülését.
Mi lenne, ha nem lenne többé lábam?
Egy futó hogyan lenne öngyilkos? Levágná az egyik lábát, hogy elvérezzen? Ugyan.
Ahogy a csörgőkígyók sem marják meg magukat, ők, a futók sem tennének ilyet.
Nem herdálnák el a legfontosabb szervüket.
Akkor a legjobb futni, amikor minden hájjal megkent nők futnak velünk szemben.
Néznek, mit néznek, bámulnak, szinte minket is megesznek a szemükkel - mint minden mást,
különben nem lennének dagadtak-,
és nyálcsorgatva néznek az izmos fenekünk után.
Kikészülnek a puszta látványunktól, de higyjék el, mi is az övéktől.
Régebben azt vallottam, hogy aki zene nélkül nem tud futni, az sehogyan sem tud.
Most is ezt vallom, de én szoktam zenére is futni.
Vannak olyan kengyelfutók is, akik hozzávetőlegesen olyan száz ezer forintos holmikban,
összértékben, tudnak csak futni, teljesíteni.
Megértem őket. Aki ilyen ruhában, ennyiért vásárolt ruhában sem tud futni, az tényleg nem tud semmiben.
Egyébként ezt gyerekkoromban sem értettem. Mármint ezt a szót. Kengyelfutó.
Kengyelfutó gyalogkakukk. Gyalog futó? Bár a Besenyő Pista bácsi ezt mondta egyszer:
" Na, megyek a futok." Így van értelme.
Minden sportoló, akár ismerik egymást, akár nem, mindig köszönnek egymásnak.
Tisztelegnek, mosolynak egymásra, kacsintanak, biccentenek, bólogatnak.
Mindegy milyen módon, de kinyílvánítják az együttérzésüket, jókedvüket,
saját sportáguk iránti alázatukat, hódolatukat.
Ők csapatjátékosok, akár egymás ellen játszanak, akár mást sportolnak,
akár pedig csak nézik és drukkolnak a másiknak.
Milyen meglepő, én utálom azt/azokat aki/k köszönget/nek nekem,
bíztat/nak, hogy "jól nyomod", "ez az", és a többi.
Először is ezekkel tisztában vagyok.
Másodszor pedig: NEM IS ISMERLEK BASZD MEG, MI VAN VELED, MIT KÖSZÖNGETSZ NEKEM???!
Legszívesebben utána/-uk kiabálnék, hogy még egy ilyen és eldobom az agyad tőled!!!
Vagy ha már zenét hallgatok, akkor stílszerűen, még egy ilyen és MP3-ba váglak!
Rengetegszer találkoztam ronda nővel, aki futni próbált, de lássuk be, vajmi kevés sikerrel.
Tisztára olyanok voltak, mint az E.T., csak nőben.
A pókok LSD hatására elveszítik a hálószövő képeségüket,
a dagadt nők viszont a futás hatására a türelmemet.
És hogy kapcsolatban vagyok-e még nőkkel egyébként?
Igen. Szoktam randizni is. Van, akivel lefekszem egyből, de
van akivel több is szokott lenni.
Ez ritka, mint a meleg vécéülőke.
Sokat hallani, olyan nőkről, akik gyermeket szültek,
és még egész türhető állapotban maradtak utána, hogy érdekes, két gyerek után is milyen jól néz ki.
Nagy kaland. Én több tucat nő után is nagyon jól nézek ki.
Ja, és ha valakit érdelne két vádli, akkor jó állapotú első tulajdonostól eladók.
A futásban a vége a legjobb, amikor vonszolod vissza magadat a fürdőkádba,
és mintha szamurájkard vágna a combjaidba, annyira fáj a futás, a sport, a jó külső.
Bámulnak a nők, mintha ismernének, hallottak volna rólad ( rólam ),
pedig csak a fenekedet bámulják.
Nem számít. Nekik is csak annyi eszük van, mint a rókalyuk mellett kapirgáló tyúknak.
Ismerkedni előlröl kell.
Budapest, 2012.05.24.
