Torzó

Kikapart agyad helyén burjánzik a fekete hínár,

mocsárszagú életedet a rothadás szaga járja át.

Krokodiltojásból előbújt sátánivadék,

abortuszból visszamaradt soha ki nem kapart vakarék.

Igen, ez vagy te, egy fekete rébe, saját korának rémséges véne.

Sírástól legörbült szádat másra használd,

vénátlanított lábaidat futásra meg ne próbáld!

Imádom a véred szagát, megnyugtat,

örülök, hogy kifolyik belőled a jóindulat!

Combjaid ereiből cipőfűzőt készítek, azzal csapkodom véresre a nyelved,

szétfeszített szádba ólmot öntök,

arról, hogy ki lesz az új megasztár, én döntök.

Megkorbácsolt hátadra savat fecskendezek,

ismét látszik rajtam, hogy a versem remek.

Budapest 2010-07-08