Éhség
Nincs két egyforma pillanat. Ami most a világot jelenti nekünk, az pár másodperc múlva már
értelmetlenségnek tűnhet.
Ilyen a szerelem is.
Ahogy az emberi gondolkodásnak sincs evolúciója, úgy a szerelem érzetének sem.
Minden embernek mást jelent.
Érdekes tény azonban, hogy akik saját bevallásuk szerint nem voltak szerelmesek, ők szenvednek
legbelűl a legjobban.
Szerintem a véletlen, mint definíció a bizonytalanságunkból fakad.
Félünk bevallani, hogy számíthattunk volna erre a lehetőségre is.
Hogy szerethetünk. Hogy nem kell futni többet előle.
Az árral úszni, de mozgásban lenni.
Egyfajta éhség, sóvárgás a támasz felé.
A szilárd érzelmek felé.
Ahogy a tükörben fordítva van a jobb és bal fogalma, úgy az életben is
megváltozott az értékelhető és a biztos háttér fogalma.
Van, akinek a pénz, van akinek a belső számít.
Egy a lényeg: mindenkinek számít valami.
Érdekes, a tükörben a fent és lent fogalma változatlan.
Ahogy az életben is.
Próbáljanak meg semmiből sehova eljutni!
Csak az introspektív embereknek fog sikerülni.
Olyanok tudnak változatlanul előrejutni, úgy, hogy nem mozdulnak, ha
nincs semmijük. Befelé fordulunk, és alszunk, amíg ránktalál valaki.
Akit ellökhetünk magunktól, de amit kimondunk, az már elmúlt.
Nem szabad állást foglalni senki mellett, ez a hosszú élet titka.
Onnantól, hogy valakinek elmondunk valamit, már nem vagyunk érintetlenek, sem pedig
sebezhetetlenek.
Végünk van. Nem vagyunk közömbösek.
Az éhség pedig csak egyre jobban gyötör.
Kínoz a társ hiánya.
A jelenléte pedig elviselhetetlen.
Nem gyűjtünk elég csendet életünk folyamán, csak a zajt, a sóhajokat, és a mindent megváltoztató
érzéseket.
De a bólintást, vállvonogatást, és a szempislogást senki sem számolja, csak azt, hogy hányszor mondta: szeretlek, hiányzol.
Az éhség mardos belűl minket, de mi kibírjuk.
Nem akarunk változni, inkább kibírjuk.
A "seggig szőke" hozzáállás miatt társadalmak égnek ki, kopár vidék alakul ki bennünk, de senki nem mondaná: maradj!
Az idős emberek klimaxal védekeznek, a fiatalok meg ráéréssel.
Majd később változok.
Ja, aki nem éhes....
Budapest, 2010. 01. 08.
