Nautilus
„Egyszer azt kérdezték tőle:
- Azt, amit kívánsz, mondd el egyetlen mondatban,
Mire azt válaszolta:
- Megtudni azt, amit mindenki tud.”
Hamvas Béla: Unicornis
Vajon mit tudhat mindenki? Vajon mindenki ki tudja fejezni magát egy mondatban?
Egyetlen egy lehetséges módja van ennek, ha a szellem intuícióval párosul.
Ennek van egy mitológiai alakja, a szatír.
Ő egy képzeletbeli lény, illetve félig legenda, félig valós, hogy pontosítsunk, két részből áll. Istenből és a Bakból. Eredete barbár, nem pedig a kifinomult görög világ produktuma. Egyáltalán nem harmonikus összetételű, az ősi, természetes állapotot keresi, ez a vágy vezérli.
Kettősége a vágy és a megteremthető dolgok szimbóluma.
Az ő teremtő ereje a vágy.
A szatír makrokozmosza a világ mikrokozmosza.
A mikrokozmosz és a makrokozmosz különbsége pedig a nagyság.
A két különböző alkotóeleme dacára a szatír a legstabilabb alkotása a lélek és a fizikai test együttesének.
Nászunkból született borzalmas látomásuk egyik fele, a szellemi oldal, a barbár szenvedélyt és életigenlést testesíti meg, míg a szatír lelki oldala a nemi abberációkkal telezsúfolt és hedonista világfit.
Eleven, amorális, és erősen testi összetevői miatt tökéletesen alkalmas a Nyilas zodiákus megjelenítésére.
A szatír, mint asztrológiai szimbólum a Bika ösztönállata és a Vízöntő excentrikusságából a már említett Nyilast hozza létre.
Ha megvizsgáljuk szellemi teremtésből létrejött oldalról, onnan pedig a kiinduló
alkotóelemeket vesszük leginkább figyelembe, akkor a Bak, mint a Föld jegy alappillére, itt most anyag szinten értelmezve, és az isteni, teremtőerő jelképe a Halak jöhet csak számításba.
A Nautilus, mint cím, a tenger (lélek) alatt buzgón munkálkodó hatalmas erőt és a hamarosan felszínre törő indulatot jelképezi. Ha jobban tetszik a tudatalattit.
A Kentaur rokon szimbólum a szatírral, ugyanolyan domináns a maga nemében, mint a Tao az emberek szellemi fejlődésében.
James Redfield szerint a fejlődés alapfeltétele az önfegyelem.
Muszáj kordában tartanunk az érzéseinket, mert nem jutunk előre, de nem muszáj szellemileg blokkolnunk magunkat.
A Tao is azt állítja, hogy az ember áldozattá válhat saját okosságának. Az okosság csupán az elme élénk, nyugtalan működése, és egyúttal a szellemi kérdésekre adott gyors válasz.
Az okosság már önálló karakterré nőtte ki magát, nem a szellem és az agy terméke, hanem egy különálló személyiség.
Az okosság saját magát szereti, és végtelenül hiú, de nagyon meggondolatlan. Folyamatosan törtet előre és örökké előtérbe szeretné helyezni magát.
Az okosság csak az első állomása annak a három fokozatból, ami az embert szellemi szinten jellemzi. Itt most csak az intelligencia tárgykörét vizsgálom.
A második már mélyebb tartományt jelöl, ez pedig a bölcsesség.
A harmadik a legerősebb, a tudás.
Az okosság nem túl mély, nem szép, és egyáltalán nem tiszta.
Az okos ember sok feladatot kap az élettől, minél okosabb az ember, annál hosszabb az út számára.
A bölcsesség az okosság és a megfelelő időben és helyen alkalmazott gyakorlat kombinációját jelenti.
Ha a tudást, mint végső állomást teljesen birtokló emberekről szólunk, akkor kötelező érvénnyel megjelenik az árja kifejezés is.
Az árja szó jelentése: az, aki ismeri az élet valódi értelmét.
Tehát birtokában van olyan ismereteknek, ami a világmindenség teljes tudását foglalja magába.
Hugo von Hoffmannsthal szerint:”aki intenzíven átéli az eseményeket, az meghosszabbítja az életét.”
Ez lehetne a „nautilus.szimbólumú” Vízöntők életének egysoros vázlata is.
Egyúttal az emberek kötelessége, vagy ha az „árja” szó nyomdokain haladunk, akkor a mi dharmánk.
Kötelességünk tanulni, művelni önmagunkat, és folyamatosan fejlődni, továbbá kötelességünk állandó kontroll alatt tartani magunkat, és a saját szubkultúránkat is.
Gautama Buddha véleménye az, hogy:” gondolatainkkal teremtjük meg önmagunkat és a világunkat.”
Ugyanakkor saját magunk börtöne vagyunk.
Vigyázni kell arra, hogy mit kívánunk, gondolunk, és hogy milyen irányba haladunk életünkben.
A legfontosabb feladatunk a tudás megszerzése.
Szatírként okosak lehetünk, de ahogy Schopenhauer mondja:”minél alacsonyabb egy ember intellektuális szintje, annál kevésbé jelent számára rejtélyt a létezés, hiszen minden dolog magában hordja a magyarázatát.”
Így a szatír isteni oldalát erőltetve, már könnyebben folytathatjuk az utunkat a végső állomás, a tudás (mindent tudás) felé, és a bennünk rejlő nautilusok is- talán – egy napon a felszínre kerülhet, kékesszürke oldalán csodás napsugarak érintésével.
Jó utat és szerencsés tudásvadászatot!
Budapest 2010. 04. 05.
