Elrettentő példa
Megszülettél, de azonnal vén lettél,
az arcod öregedett, amikor beszélni kezdtél.
Ha megszólaltál, hallgatásra ítéltettél,
járni próbáltál, de rád szóltak, üljél le,
te lettél saját korodnak miért-je.
Lassan nőttél, bár magasra nem,
de nagyra annál inkább.
Gyorsan öregszel,
s hajad is egyre ritkább.
Mindenki utált, megvetett,
senki nem szeretett téged,
még az élet is kinevetett,
pedig csak más lett a világ teveled.
Babonássá váltál,
mindenkitől óvakodtál,
agyilag teljesen lefogytál,
gyerekkorod óta alattad van egy ágytál.
Abba csöpög a szerelmed,
amíg alszol,
eltűnik belőled,
ezért egy műanyag zsák a fekhelyed.
Gúnyoltak, viccelődtek rajtad,
de veled ellenben, ők nem várták a hajnalt,
amíg te jól lakottam mentél haza,
ők megcsonkítva vonyítottak.
Kicsit szőrös az arcod, mindenki látja,
a szúrós szemeid őket megbénítja,
ha rájuk, nézel éjfélkor,
ilyenkor nekik jobb lenne máshol…
Ilyennek születtél, más lettél,
farkasként nevelkedtél,
te magad vagy az elrettentő példa,
vacsorád vértől csatakos emberi préda.
Ha így folytatod, még félreismernek,
nem lesz barátod, te hülye gyerek!
Szörnyeteg vagy, nem is kérdés,
próbálj meg lazítani, tudom, ez édes kevés!
Ne egyél annyi húst, főleg ne vöröset,
szeresd azt, aki utál téged.
A Sóder Norbi megmondja, hogy mikor ehetsz,
segít abban, hogy mit-mivel keverhetsz.
Ne aggódj, ő is egy rettentő példa arra,
hogy milyen nagy az ember étvágya.
A jó példa tehát előtted áll,
egyszer téged is megtalál egy jó barát.
Magadtól többé senkit se ítélj,
majd elkapnak téged is, az biztos ne félj!
Ezúttal Piroska nélküli vers lett,
azt hittem, soha nem ér véget/t.
Budapest 2010-07-14
