Túranapló 2.
Bizony mondom néktek, utolsó beszámolóm lesz erről a túráról, mert ugyanarra voltam, és a macskagyökér helyett több embergyökérrel találkoztam. Vajon miért nem lepett meg?
Szintén nem lepett meg, hogy hajnalban ismét özönvíz volt, és amíg oda nem értem, - az özönvíz gondolatmenetén haladva -, megpróbáltam a vizes ujjaimat szétválasztani.
Eljutottam ismét Csillaghegy felé, ahol is elkövettem azt a hibát, hogy meg szerettem volna tudni egy legenda eredetét, nevezetesen a Csillagvárét. Az élet morális döntések sorozata. Például, ha leszólítasz valakit.
Megláttam egy korosodó férfit és szóba elegyedtem vele. Elegyedtem volna…
Kérdeztem, hogy honnan ered a Csillagvár legendája, és létezik-e a vár maga.
Biztos szédült a betonon, mert nagyon felém hajolt és azt válaszolta, olyan Bud Spencer féle hunyorított nézéssel: -„Á’ ez csak szállyhagyomány.” A légyott végett lyárnak oda…”- itt szünetet tartott.
Azért írtam „ly”-vel, mert sok „j”-vel mondta, mint aki fontos dolgot akar közölni.
Azt nem tette hozzá, hogy útján terjed, csak ennyi: szájhagyomány.
Megértettem. Nem firtattam tovább, ott hagytam magába roskadva. Eszembe jutott egy újabb szólás. Adni a szarnak egy pofont. Én is legszívesebben adtam volna neki. Ez az ember olyan sötét volt, hogy világított a negró a szájában. Annyira ostoba embert alakított, hogy visszafelé el tudta volna mondani háromszor azt, hogy KESZŐHIDEGKÚT GYÖNK, SZAKÁLY HŐGYÉSZ, KEHIDAKUSTÁNY. Balra fordultam és egy kereszteződéshez értem. Jobbra mentem volna tovább, de jött velem szemben egy autó, benne pedig egy 80 és a halál közötti,
feltehetőleg tisztességben megőrült házaspár.
Nem elég, hogy velük szemben voltam, és balra kellett volna kanyarodniuk, és felém tartottak, és mindketten balra is néztek. A mitfárer minek van akkor? Neki nem arra kell néznie amerre a sofőr, nem?
Egy irányba néztek, csak nem jó felé.
Én is úgy szeretnék meghalni, mint a nagyapám. Szépen, csendben, az álmában, és nem úgy, mint az utasai. Sírva és jajveszékelve.
Na, ők is ilyenek voltak.
Mint a nagyapám. Csak neki volt agya.
Mentem tovább, miattuk át kellett mennem a vizes fűbe ismét.
Azon gondolkodtam, hogy most először lenne hasznomra egy műláb.
Nem nyomná a talpamat a kavics, ha átázna, megszárítanám a kandallónál, ha pedig megunnám, be is dobhatnám.
Vagy elvégezhetnék egy gyorstalpalót- most új értelmet nyer ez a szó - a Rippeleknél kézenállásból, és kézen járásból is egyúttal.
Akkor csak kezet kellene mosnom, amikor felértem a hegy tetejére.
Elértem a szokásos elágazásomhoz, elindultam a Mészkő utcán, immár rutinszerűen megjelent egy vizslás férfi, köszöntött és haladt tovább. Rájuk vizslantottam, és én is folytattam a gyaloglást.
Lassan 3 hete ide járok túrázni, de még mindenhol áll az építkezés.
Nem is lenne baj, ha nem ugyanazt a szemetet látnám minden alkalommal. Ez csak egy dolgot jelenthet. Nincs az az órabér, amiért egy betononított munkás kidobja maga után a műanyag ásványvizes üveget. Nem az én problémám, sehol sem vagyok polgármester. Indulatosan gyalogoltam tovább.
Ürömnél lyukadtam ki megint, a kedvenc bevásárlóközpontgyanús építkezésnél.
Több hónapnyi megállás nélküli építés után végre kitettek egy táblát, hogy tulajdonképpen mi is lesz ez a remek alkotás.
Jól figyeljenek!!!
CBA Prémium kategóriás/ három csillagos/ bolt lesz, ha el nem basszák.
Megismételtem a lejtőn való felmászásomat, ahol múltkor egy idős úr elsőre majdnem meg tudta mondani nekem azt, hogy merre tudok tovább menni.
A szőlősben ismét csemegéztem, és hála nekem egyre kevesebb, de talán jobb, ha így írom, egyel kevesebb a módosabb gazda. Elindultam a tanösvény irányában, és felfedeztem körülbelül 100 új, eddig a kezeimmel, arcommal, combommal még nem azonosított szúnyogfajt.
A tanösvényem felmászva újra megtaláltam a kőfejtőt és megint megcsodálhattam.
Megfogadtam, ha gazdag leszek, akkor hozatok egy kőfejtőt magamnak, nehogy már én gyalogoljak hozzá, vazze!
Felfele haladtam a Nagy Kevély felé, és a Flóra és Fauna asszonyságoknak köszönhetően egyre több pókhálót vittem magammal, de nem kell aggódni, csak a hajammal, és a számmal.
Akkor ez zavart legjobban, de utána már megjelentek a szúnyogok, amiket ugye, ha nem rajtam lett volna a pókháló, akkor egy ideig nem kell keresnem, hogy merre lehetnek.
Most egy költői kérdés? Annak idején, amikor Noé minden állatból magával vihetett egy párt a bárkájára, akkor mégis minek vitte magával a szúnyogokat???
Lejutottam Pilisborosjenőhöz ismét, és elindultam egy olyan jelzésen, ahol még nem voltam.
Ha eltévednék, akkor az a baj, hogy itt nem szexi turistákkal találkozok, hogy útba igazítsanak, hanem mindig csak fog-szünet-fog típusú tenyerestalpas, de inkább szőrös talpas férfiakkal. Hát igen, ez nem olyan jó a túrázásban. Akit megkérdeztem ezúttal, olyan Milosevics féle kinézetű ember volt, és majdnem mindent megértett abból, amit kérdeztem.
Végül is jobb, mintha semmit sem értett volna, nem igaz? Csak egy kérdés. Ki a szerb Karinthy? Milosevics. Így írtok én…
Egy falu urbanizációra való törekvését leginkább úgy lehet lemérni, hogy a falu tagjainak milyen nevet adnak. Ott, ahol sok Béla van, hiába keresnénk értelmet.
Egy kislány kiabált a kutyájának, hogy „Böbe!”
Atyaúristen!!! Már a kutyának is ilyen pórias nevet adnak?
Azt hittem megállok a növésben. Apropó növés.
Ma kiderült, hogy nagyon alacsony vagyok. Észrevettem egy hangyacsípést a nyakamon.
Értik, ugye?
Végig másztam a jelzésen, mert egy folyó nélküli mederben kellett haladnom.
Miért van minden folyó alatt kő és gyökér?
Vagy ha ott van, akkor miért nincs rajta víz most?
Azt szeretem az erdőben, ahogy a már emlegetett Bud Spencer egyik filmjében volt, az egész világ egy nagy vécécsésze. Itt különösen igaz. Egy erdei szarodánál nincs megnyugtatóbb. Csak ne csalánnal kelljen utána kitörölni.
Visszaindultam a falu felé, és amikor odaértem, észrevettem egy kirakatot.
Ez egy temetkezési cég volt, és ez volt kiírva rá: felvétel és bemutatás.
Mit is jelent ez? Előre kell szólni, hogy meg fogok halni? Vagy más fog meghalni? A bemutatás mit takar? Egy próba? Egy ingyenes temetés? Mintha autót vásárolnék?
Ügyes húzás.
Régi koporsós vicc: - Ez magának koporsó? Kettőt rúgok és kimegy az oldala…
Mentem előre, és megint egy olyan utcába jutottam, ami sehol sem végződött. Illetve zsákban.
Ha el lenne nevezve a zsákutca valamilyen személyről, akkor nem lenne olyan ijesztő bemenni oda szerintem. Lehetne stílszerűen a neve: Jacques utca, nem?
Kiejteni ugyanúgy kell, és pszichológiailag is jót tesz az embereknek.
Lassan túltetten magam ezen az utcán és elindultam a menedék felé.
Ugyanarra, ugyanúgy jutottam vissza.
Ajánlás: Ezt a túrát Wagner Zsoltnak ajánlom, aki tudja, milyen egy igazi túra. Velem.
Továbbá ajánlom azoknak az embereknek, akik hozzám hasonlóan rendelkeznek a világ legvékonyabb talpú cipőjével, és szeretik azt, ha nagyon fájó talppal az út végén már csak a természet által nagyon szépen paralelopipedon alakra megformázott kövekre kell lépniük.
A túra ismét változatos és izgalmas volt, de ahogy az előző barátnőimet sem szoktam semmilyen állathoz hasonlítani, így nem vonnék párhuzamot a mai és az ezt megelőző túra között sem.
Víg napot!
Budapest 2010-08-14
