Anonima
Lobogó tűzben született,
ez a tökéletes mű-remek.
Egyedül jár a nagyvilágban,
szeretne megbékélni önmagával.
Ki meri megfogni égő kezét,
megismerni érthetetlen lelkét?!
Szívesen átölelném, ha hagyná,
aludnék vele, csak lehetne már…
Semmi elől menekül,
a szíve majd beleőrül,
azt hiszi sikerül,
de az élet többe kerül.
Nyauuszikához hajózok,
szívemben szilárd jég olvadoz.
Hajolj közelebb a fülemhez,
suttogd a fülembe, ugye szeretsz?!
Nevedet sem tudom,
de éjjelente legyél inkább a húgom,
a melleidnek majd megsúgom,
meddig ér a kifutóm.
Budapest 2010-08-17 Egy nyauuról…
