Csontleves
Csontig lesavazott testeddel,
napról-napra jobban bomló lelkeddel,
zűrzavaros szíveddel, és egy üres bőrönddel,
vágsz neki újból az életednek, figyelve rá, hol is rontottad el.
Futóhomokra épített személyiségedet,
jégviharvert lelkiismeretedet,
szintén elviszed magaddal,
farkasszemet nézve a rád váró iszonyattal.
Ez az iszonyat nem más, mint maga a nagybetűs Élet,
de ne aggódj, Jézus igazat ígért és még valami szépet.
Igaz, hogy a boldogság téged ismét jól megvárat,
viszont az agyad most tiszta, koboldmentes bányajárat.
Reggel velőtrázó sikolyra ébredsz,
azonnal rájössz, belőled jönnek ezek a láplidércek.
Ezúttal senki sem törli le a homlokodat,
az arcodról is lemoshatatlan ez az örök kárhozat.
Olyan vagy, mint egy Sherlock Holmes,
folyton bűnjelek után bandukolsz.
Ezt az életet is jól megoldottad, csont nélkül,
Watson doktorral, agglegényül.
Elfogyott a már mióta mai mióma,
holnap már nem érvényes ez az axióma.
Pedig van akció ma, három darab csak egy százas,
ha kiviselkedted magad, nem lesz szájas!
Ha így folytatod, gyors halál vár rád,
tudod mit, menj haza, és gyújtsd fel a síró fakutyád!
Budapest 2011-03-26
