Egy nihilista –hedonista –konzervatív –lázadó
szellemű -notórikus hazudozó hiteles beszámolója
Tavaly megelégeltem az ismerkedéseket, és az azt követő személyes találkozókat, amit egy nem túl jó nevű társkeresőn folytattam, és offline üzemmódba tettem magam.
Ez év március idusán megismerkedtem egy hölgyeménnyel, aki elég ígéretesnek látszott, mindenben. Volt agya, dekoratív külsővel volt megáldva, és kellő humorral.
2011-04-03-án találkoztunk…
Pontosan jelent meg, vonzó volt, igényes öltözködött, és nagyon tetszett.
Jó volt vele beszélgetni, kellemes illat és valami gyermeki bűbáj lengte körül, pedig mielőtt találkoztunk, elhagytam egy könyvet, és mégsem kezdem el kiabálni vele, hogy az ő hibája.
Valamit jelentett nekem ez a tény is.
Három és fél órát sétáltunk, egyszer leültünk, kellemesen elbeszélgettünk, én elmondtam neki az élet dolgait, és hogy ez után, hogyan kell élnie.
Szívesen folytattam volna vele, mert szimpatikus volt, sok közös tulajdonságot, érdeklődési területet fedeztem fel benne, ő meg bennem.
Hiszen annyi mindenkivel megpróbáltam már, de a végén mindig rá kellett jönnöm, hogy nem működök.
Reméltem, hogy Ő más lesz/lehet.
Hát persze.
Több órás beszélgetés után sem tudta megmondani, hogy van-e kedve találkozni még velem, vagy sem.
Kaptam egy emailt tőle aznap, hogy sajnálja, és maradjunk kapcsolatban, legyünk barátok.
Diszkréten elutasítottam ezt a lehetőséget.
Üzenhetnék itt is?
Van rá mód?
Akkor üzenek: Minek ismerkedik, aki nem bírja?!
2011-04-07
