Ha most látnál
Egyedül éltem minden napom eddig,
nem voltál velem sajnos…pedig
nagyon hiányzott egy lelkes szó,
sok ölelés, mely vigasztaló.
Nem tudod milyen rossz így,
belül éget, mardos e pokoli kín.
Egyedül énekelek a tömegben,
szólózok, de rám förmednek.
- Menjen máshova el innen!
- Hova mehetnék?!- kérdezem,
de válaszra sem méltatnak,
lélektelenül elzavarnak.
Utánad is futhatok, kösz szépen,
kicsavar a világ egészen,
kibaszok veletek merészen,
megölöm magam gyengéden.
Megiszok egy üveg vodkát és hozzá altatót,
hagyok magam után némi kívánnivalót.
Halljátok a végzetemet,
a pusztulás fenyeget titeket.
Budapest, 2010-06-22
