Porcelány
Olyan vagyok, mint egy könyv,
egy könyv, akit mindenki ismer,
de akit senki sem olvas, mert nem mer..
Egy ideje később jön a nevetés, és előbb a könny.
Már hiányzik belőlem a tartalomjegyzék,
Te olvastad ki belőlem, barnaszemség.
Kiráz a hideg, ha egy nap nem gondolok Rád,
de Nélküled annyit érek, mint egy lyukas dollár.
Teljesen libabőrős a lelkem Nélküled,
nagyon zavar ez a seveled-miértnemérted.
Minden lehetne köztünk szép, jó viszont nem,
igen vagy nem helyett a válaszod határozott talán,
mint Temagad Rémálomszép Porcelány.
Magányos vagyok, mint egy kutyátlan fa,
hiszek az igaziban még így is, felforgatva.
Aki a Virágot szereti, mégis milyen ember lehet,
zöldszemem tengerét lángoszloppá tenni csak Te mered.
Riadt faunként szaladsz előlem,
pedig a szerelem erőssé tesz, nem pedig elnyel.
Komótosan cikázó villámként csaptál belém,
még sisteregsz bennem, ez már agyrém.
Ha Te is könyv lennél, mint én,
lehetnénk egymás mellett, a polc közepén.
Közös témánk is lehetne, akár több is,
az lenne csak a könyvkatarzis.
JCs 2015.06.29. Budapest, 19:30
Virágnak aggyal, nem szeretettel..
Porcelány
2015.06.30. 14:22 Káosz kapitány
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://zsenivagyok.blog.hu/api/trackback/id/tr87585602
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
