Napjaink romjai
Örökké bevetetlen ágy,
soha ki nem élt vágy,
megrongált Sztálin imázs,
életképtelen észkombájn,
megrontott tini lány,
ostoba bájgúnár.
Joghézagos alkotmány,
kettétört viadukt-látvány,
elfuserált Mendelssohn-nyitány,
túl régóta tartó kampány,
hintaló vágtat a pampán,
rekedt hangú mezzoszoprán.
Megromlott étel mégis eladva,
túlértékelt primadonna,
megvesztegetett Szent Johanna,
rólad sem tudni,
hogy ki fia borja!?
pupák pék mazsolás kuglófja,
savanyú tehén lótúrója.
Meg nem valósult időjárás,
egy szobában tizenhét diáklány,
szálkás hüvelykujjban még egy vágás,
disznóölés előtti reggelen egy kiadós megfázás,
repülő tőrök elöli futás,
életlen késsel hajvágás.
Világbajnokság egy résztvevővel,
házmester palatetővel,
elmacskásodott kutyaütővel,
alig bírok már a betűkkel,
formálom, alakítom, szuggerálom őket,
összekeverem a cipőkrémet,
a fogkrémet és a májkrémet,
egy zsemlébe téve,
meghányat engem.
Viszlát, egyebek mellett,
néha unlak titeket,
elég volt, ne olvassatok,
jobb ha kiléptek,
és jól itt hagytok!
Budapest, 2010-06-25
