Mozaik
Gőgről, mohóságról, Barbaráról…
„ … miért sóvárgunk egyre nagyobb, több kincsre,
vagyonra?
Tán feledésbe merül, hogy mind a halálra születtünk…?
Theokritosz
Sóvárgok a szellemi többlet, a még több tudás után.
Szabad vagyok? Ugyan dehogy, egy testbe vagyok bezárva.
Lelkem végéig…
2009.09.18.
Invokáció
Az elején kezdem. Műfaját tekintve lehetne önmarcangoló novella.
Sokkal inkább gyónás, vallomás, számvetés, önámítás.
Vagy bármi más.
A múlt kútja mélységesen mély. Sosem tudtam biztonságos raportot kialakítani,
létrehozni a társadalommal.
Egyedül a múltamban bíztam, mert az már megtörtént.
A Zsoltárok könyvében (37, 11) található egy szándékos félrefordítás.
„ A szelídek pedig öröklik a földet”.
Ez egy hiba. Nagy hiba. Ugyanis a bárányok sosem uralkodnak, még átmenetileg sem.
Arra születtek, hogy lemészárolják őket.
Attól, hogy pont a fordítottját tették nyomtatásba, még a rejtett düh, agresszió ugyanúgy benne marad az emberi lélekben.
A bosszúság helyett szelídség?
Lehet-e a tolakodásra vagy a sértegetésre egy jóindulatú mosollyal válaszolni?
El kell-e nyomni a haragod, a frusztrációt vagy a félelmet?
Jogunk van-e hozzá?
Nos, a legmegbízhatóbb forrástól adok Önöknek információt ez ügyben, magamtól.
Nem, nem szabad semmit sem elnyomni.
Na jó, a cigarettacsikket, azt igen.:)
A bosszúság, a harag, a düh, a dac.
Imádom őket. A szenvedély alappillérei, az idegesség lépcsőfokai.
A szellemileg nyughatatlan, az imbolygó lelkű egyén velejárói ezek a tünetek.
Vannak tudósok, akik a hisztit a zsenialitás jeleként definiálják.
A harag a 7 főbűn egyike, de ha nem haragszom, akkor hazudok.
Az jobb?
A harag csillapítása kvázi elfojtása, az allergia és az asztma szimptómáihoz is vezethet.
Én magam sokszor haragszom, mert én, én magam vagyok.
Haraggal, sértettséggel, zsenialitással, egyszóval: mindennel.
Ez a célom, ahogy mindig is ez volt: önmagamnak lenni.
Démonok
A haragvó természet predesztinálja a démonokat.
Sok kutatóval ellenben én úgy vélem, hogy rossz emberek nem léteznek, hanem helyettük vannak a démonok, és néha emberi külsőt-belsőt vesznek fel.
A démon egy koholmány, egy címke, hogy megszállva érezhesd magad.
Felmenthesd magad a tetted, a véleményed alól.
Megszálltak a démonok.
Nem. Te szálltad meg saját magad.
Mintha betoncsizma lenne a lábadon. Érzed még magadat egy ideig, de hamarosan elhalnak az érzőidegeid.
A démon másik formája a kóma.
Az emberek hallanak közben, de nem tudnak reagálni semmire sem.
Ez a katatón állapot is egyfajta szabadságfeladás, tudatvesztés, agónia.
Többen választják ezt a fajta menekülési utat, mint az öngyilkosságot.
Mindig érdekeltek, hogy miért vannak angyalkártyák, angyaljóslások, míg démonokkal foglalkozó könyvet vagy talizmánt csak okkult témánál lelhetünk fel.
Az emberiség még nem okkult belőle?:)
Az egység szimbóluma, a teljesség legjobban megjeleníthető matematikai ábrázolásmódja: a kör.
A kör olyan, mintha két darab „d” betűből állna.
Érdekes tény az is, hogy az egyik felével, tehát a „d” betűvel kezdődő szavak fejezik ki a magyar nyelvben az indulatot, haragot, vagy a nem kívánatos személyt, valamilyen elutasításra való dolgot.
Düh, dac, démonok, dorgál valakit, delikvens, dogma..stb.
A diablo pedig Ördögöt, és ennek ellensúlyozására is van „d” betűs szó, például a Dio, amely az Istent jelenti olaszul, vagy pedig a Divo, ami a díva, férfi megfelelője.
Kétségtelen tény azonban, hogy nem a pozitív jelentésű szavakra volt kihegyezve ez a kis kitérő.
Erény és hit
A démonok létezéséről már volt szó, kijelenthetjük tehát, hogy nem léteznek önmagukban.
Vannak azonban rajtuk kívül méltóságteljesebb erények is az emberekben, mint például a becsület, a hűség, a bátorság, az őszinteség.
Ezek egyenrangú, egyen értékű erények.
Arisztotelész a bátorságot mindegyik elé helyezte, mert ennek hiányában egyik sem lehet az ember.
Szerintem a hűség mérvadóbb. Magunkhoz hűnek maradni egy életen át, az igazi kihívás vagy inkább stílszerűen embert próbáló feladat.
Sok ember nyűgnek érzi magát az életet is.
Én szerencsés vagyok, mert visszakaptam az élettől, amit elvettem magamtól.
Arrogáns és szeszélyes vagyok.
De szerethető is, mint mindenki más.
Akkor miért ne szerethetném én is magamat?
Sokáig kerestem a szabadság definícióját, az egész életem alappillérét.
Egy étteremben dolgozok most 2009.09.18.-a van.
Burgonyát hámozok éppen, és ráérek magamon töprengeni.
Rájöttem, hogy Boldog vagyok.
Nincs állandóság, rendszeresség az életemben.
Tehát szabad vagyok.
Ha egy másik ember arcába nézünk, akkor észrevehetjük Istent. Mondta valamilyen okos ember.
Szerintem az ember egy csoda. Albert Einstein nyilatkozta, hogy:”meg akarom ismerni Isten gondolatait, a többi már csak részletkérdés.”
Én ismerem a gondolatait, csak az érzéseit nem.
Azok jobban érdekelnének.
Mit érezhet a teremtő, az alkotó?
Vajon a Nap szemébe ki süt?
Tudják, honnan tudom, hogy mire gondol Isten?
Hát énrám, és magukra.
Minden élő és élettelen létező alkotására.
Az alkotó, az alkotására.
Isten jóra gondolt, megteremtette az embert, nekünk csak helyesen kell élnünk.
Tenni a dolgunkat.
Élni. Ilyen egyszerű. A lélek élni akar.
Műéletdíj
Szoktam nézni az Oscar-díj átadásokat.
Évekkel ezelőtt a Mom Parkban dolgoztam és éjjel/hajnalban közvetítette az RTL Klub.
Sidney Poitier kapta ez életműdíjat a színészi teljesítményéért.
Pár hónapja jutott eszembe, hogy miért nem kapnak a mellplasztikások, az átoperáltak, a nemüket megváltoztatók is egy szobrot, mondjuk gyurmából, hogy bármikor át lehessen alakítani azzá, amit szeretnének.
Lehetne a neve: műéletdíj.
Szekerczés
Egyszer azt mondták nekem: „unom már, hogy mindig jónak kell lenni”.
Azt válaszoltam, én is magányos vagyok így zseniként.
Jót nevettünk, de kettőnk közül ő komolyan ezt érezte, én pedig komolyan ezt gondoltam.
Amikor Feldmár András könyveit olvasom, mindig fellélegzek, hogy mások is rosszak, és ugyanolyan kívülállók, mint én.
Ha valaki utal egy könyvre, vagy csak egy versrészletet említ, én már azon kapom magam, hogy keresek, kutatok az információ magja után.
Ha számomra intelligens egy téma, vagy érdekes, akkor felpezsdül a vérem, legyen az akár film, zene, vagy könyv.
Amíg a fent említett beszélgetőtársam a saját jóságát, már-már báját bánja, addig én gratulálhatok magamnak ismét, hogy megszereztem potom 300 forintért Melville Moby Dick-jét.
Végül is nélkülem semmi vagyok.
Don Quijote
Cervantes hőséről mindig az őrültség jut eszembe.
Amikor először olvastam, és most is, felnőtt, tapasztalt férfiként.
Az őrültség lázadás a környezet ellen vagy menekülés előle?
A lázadás mindig egy dac legvégső formája. A biztonság elvesztése.
Tavaly elveszítettem a biztonságomat.
Győrbe költöztem egy lányhoz, akit még mindig szeretek. Játszótereken próbáltam aludni, sírtam az állásinterjúk előtt, télen a bőrkesztyűmön folytak a könnyeim, miközben a liftben álltam.
Aztán rájöttem valamire. Soha többé nem akarok biztonságban lenni. Tegnap moziban voltam, egyedül, de előtte ittam egy-két vodkát. Tudják, hogy van ez!
Más volt így a film.
A vígjáték dráma, valóság, tény lett. Nem volt vicces és eufórikus. Valódi és fém ízű volt.
Sebzett vadként jöttem ki, de boldogan.
Elégedett voltam, mert nem voltam biztonságban. Ott, Győrben, összetörtek.
Mint egy porcelánelefánt a bababoltban.
Már nem lázadok, őrült vagyok.
Az őrület nyugtat meg abban, hogy jó úton haladok. Van bennem emberi még, ha más nem is, hát az, hogy kapcsolatban állok emberekkel.
Olyan, mintha kívülről nyalnám magamat.
Távolról…
Távolságtartó vagyok. Tartja a távolságot. Ééértem?!
Magammal gyengéd vagyok, ahogy egy leesett madárfészket emel fel az ember.
A szabadságom szüli a rendet bennem, míg körülöttem káosz van.
Apa
Apám temetése 2007.07.20.-án reggel 10 órakor történt. Szekerczés
Sima lefolyású volt, mint egy rendes szülés. Sima, mert nem ismertem, nem szerettem, nem hiányzik.
Sima, mint egy szállodai lepedő.
Nem szeretek apámról beszélni. Róla és a saját életemről ilyenkor a Nyomorultak musical „Álmodtam egy álmot” című dala jut eszembe.
„ Álmodtam én egy álmot rég…
mikor gyermek hittel éltem.
Álmodtam őt, ki értem él,
s hittem egy megbocsájtó Istent.
Nem féltem senkitől se még,
csak álmok voltak, dal és játék.
Fizetni nem volt még miért,
az élet bőkezű volt, s gyöngéd.
De jött a tigrisléptű éj,
sárga láng, egy éhes szempár.
Álmom karmok tépték szét,
lelkem gyalázatán.
Álmodom még, hogy visszatér
és úgy, mint rég, velem lesz mindig.
Hazug az álom, bármi szép.
Ő nem jön már, s hiánya pusztít!
Álmodtam én az életről,
hogy más lesz majd,
hogy lehet jobb is!
Hittem, mert voltak álmaim.
Az élet megölte…
most mind.”
Kénytelen vagyok hazudni róla, szebbet, jobbat mondani vagy éppen sokkal rosszabbat.
Mert nincs, hogy kiálljon magáért, és értem.
Félek, hogy ilyen leszek. Meghalok, mielőtt még szükség lenne rám.
Wittgenstein számára az őrültség azt jelentette, hogy az ember magányos, elszigetelt lesz és elhúzódva él, magára hagyva. Tehát lemond az életről.
Nem érik testét simogatások, sem pedig karcok. De nem tud nevetni sem, nincs kit megkönnyezzen.
Mint egy buborék.
Ezek az emberek gyávák. Egy dán mondás szerint a gyáva minden pillanatban meghal, a hős csak egyszer.
Melyik a jobb?
Harcolni a rendszer ellen egy életen át vagy lemondani róla és csak élni?
Don Quijote tudja a választ…
Gyűlölet
Észrevettem, hogy mielőtt valakit meggyűlölnék, előtte 1-2 perccel azonnal beüt a „crack”, és közömbössé válik a szituáció, sőt maga az ember is.
Eltüntettem magamból.
Nietzsche szerint szeretni kell a szerethetetlent.
Szerintem pedig szeretni azt, akit gyűlölhetnék. Kő=kenyér
Több ember szerint a gyűlölet megfertőz minket, és ellenséggé teszi embertársainkat.
Szerintem csak felnyitja a szemünket, és végre eltünteti a békét a szívünkből.
A gyűlölet félelem. Félek, hogy a másiknak igaza van. Tehát felettem áll, és kiszolgáltatottá válhatok őáltala.
A következő állomás a trauma. Érzékenyek leszünk bizonyos ingerekre és sebezhetőekké válunk.
Olyan, mintha egy fémdobozban élnénk, és valaki meggyújtaná alattunk.
Nem csak jómagam szeretek eltávolodni a konvencióktól, hanem tanult kollégám is, a nagy filozófus, Friedrich Nietzsche is.
Szerinte a biztonságra való törekvés mögött a gyávaság lapul. „Nem bízom a rendszerezőkben, és kerülöm őket. A rendszeresség utáni vágy az eredetiség hiánya.”
Dettó. Régóta foglalkoztat a zsidó kérdés. Miért kiválasztottak? Mert annak nevezik magukat. Hisznek benne. Jól van ez így. Össze kell tartani. A többieknek meg be kell tartani.
Tegnap elgondolkodtam, hogy az én életem miért nem egy koncentrációs tábor?!
Akkor legalább azt érezhetném, hogy megszökhetek belőle.
Megpróbálnám.
A McDonald’s-nél dolgoztam 1998 nyarán. Június 3-án léptem be, a főnökömet Schrancz Attilának hívták, majd később Siska Sándor váltotta.
SA-----SS
Hát nem isteni?
In dulci jubilo
Édes örömujjongással.
Volt egy lány, az életemben, akit még most is szeretek.
Csak miatta akartam jobb lenni.
Barbara
Paul Verlaine(1844-1896)
Barbarát idéző vers következik, címe: Paul Verlaine álma
„Álmodom egy nőről, akit nem ismerek,
forró és különös, áldott nagy Látomás,
Aki sohasem egy s aki sohase más,
Aki engem megért, aki engem szeret.
Mert ő megért. Neki, óh jaj, csupán neki
bús, áttetsző szívem többé már nem talány,
sápadt homlokomnak verejték-patakán
frissítve omolnak az ő szent könnyei.
Barna, szőke, vörös? Óh, nem tudom én, nem.
A neve? Emlékszem: lágyan zendül, mélyen,
Mint kedveseinké ott lenn, a sírba, lenn.
Nézése hallgatag szobrokénak mása,
szava messziről jön, komoly, bús, fénytelen:
mint elnémult drága szavak suhanása.
Ez a vers, az alkotás és a pusztítás egyszemélyes hírnöke.
Lenyűgöző látomása a fekete szerelemnek.
Codex Atlanticus
Mindenkinek szüksége lenne egy ilyen hegyikristály ládikóra, amiben a tudását, gondolatait, terveit őrizhetné.
Leonardo da Vincié a leghíresebb, de az enyém a legtitokzatosabb.
Bennem van, és marad is.
Sokáig. Bár az enyém inkább a Codex Gigas méretét, és tartalmát idézi. Igaz, hogy nem 160 szamár bőrét kellett megnyúzatni hozzá, de körülbelül ennyiszer mutattam én is más arcomat az embereknek, csakhogy békén hagyjanak. Mi ez, ha nem embernyúzás?!
Mi a közös bennünk? Semmi. Viszont nincs különbség köztünk…
Egy újabb jel: Jacopo de Barbari: Fra Luca Pacioli arcképe
Kovács-ügy újra nyitva…
Hamvas Béla
Régóta érdekel, hogy ki lehet Hamvas Béla mentora, akire olyan előszerettel hivatkozik!?
Létezik/létezett egyáltalán?
Hamvasnál olvastam ezt a kifejezést:”gyümölcsóra”
Tetszik.
Nekem is vannak kedvenc gyümölcseim. Főleg a déli gyümölcsöket szeretem; banán, ananász, narancs, citrom, lime, papaya, kivi, dinnye.
Ezeket szárított verzióban is.
Miért van az, hogy a gyümölccsel jól lehet lakni, a hússal pedig nem?
A ragadozók naponta többször vadásznak, míg a növényevők néha legelésznek.
Mi történne, ha egy napon megszületne az első vegetáriánus oroszlán?
Vége lenne az emberiségnek is.
Hamvas Béla már nem hamvas, beért, sőt, e világ számára túlérett.
Az ő gyümölcsórája most érkezett el…
Az érzelmek értelme
Jól érzem magam. Megnyugodtam.
Kung Fu-Ce szerint:”nem hivatást vállalni, hogy az ember ráérjen a fontos dolgokkal foglalkozni.”
Be is tartom.
Az ember csak magát tudja megváltoztatni, másokat nem. Ő a változásával hat másokra, és ők maguk is változnak/hatnak ezáltal.
Az érzelmeknek nincs helye a fejlődésben. Ez értelmi dolog. Felfogás és koncentrálás függvénye. Nincs érzelem, mert nem lehet keverni a citromot a csokoládéval.
Boldogtalanság lesz belőle.
Káröröm.
A szerelem egy illúzió. Hologram. Olyan bűbáj, amit Kirké alkalmazott Odüsszeusz és társai ellen.
Babona és hatalom.
Népmese.
Tehát nem létezik és csak hallomás útján terjed.
Embernyúzás
Most egy kényes téma: a sorozatgyilkosok.
Vajon hány ember lesi a másikat?
Ki kiről fantáziál?
Ki nem ölte már meg a főnökét gondolatban?
Ugye ezek csak gondolatok?
Legális és saját szuverén agyi tevékenységek. Akkor miért zavar valakit, valakiket, ha egyesek túllépnek a saját korlátaikon és fizikai síkre helyezik a szellemük produktumait?
Én felnézek rájuk. Mertek nagyok lenni, és lépni.
Kis nagy emberek.
Anya
Az anyám nem szeret engem, és én sem őt.
Valaki szeret engem, és az anyám is őt.
A két mondat szóösszetétele évről-évre változik.
Valakit szeretünk, és szeretjük egymást.
Hagy jegyezzem meg, ez briliáns megoldás volt a részemről.
Magyarság
A Csaba név determináló ereje miatt is, és természetesen egyéb-most meg nem nevezendő-okok miatt beszélnék a magyarokról és helyzetükről Európában.
Kezdünk fogyni és összecsúszni, mint a napon felejtett csoki mikulás.
Olyan népművelők, mint Grétsy László vagy Romhányi József példaértékű munkát végeztek.
Beszélnünk kell még Mézga Gézáról is.
Komolyra fordítva ez azt jelenti, hogy ami abban a sorozatban elhangzik, utalok itt a szópárbajokra, az a magyarok egyedülálló nyelvi bravúrjainak gyöngyszemei.
Ez a sorozat, egy máig hatalmas nyelv, a magyar nyelv ékessége, és büszkesége.
Az európai helyzetünk? Legelöl.
Van egy rész a Mézga családban, amikor jön egy robot, akit ők irányítanak. A történet szerint a távoli rokonuk, Köbüki újmagyarul beszél.
Például, ha le kell kellett állítani a robotot, akkor csak rá kell kiabálni, hogy:”ab hagy!”
Zseniális!
Ezekben a részekben a magyarság és az a kultúra, amit a magyarok Európának és a világnak adtak, fellelhető és tökéletesen nyomon követhető.
Ahogy az orosz irodalom nagyjai Gogol köpenyéből bújtak elő, úgy a Rém rendes család a Mézga család zabigyereke.
Démonok 2.
Már volt szó a démonokról, de most más aspektusból vizsgáljuk meg őket.
A hasznuk miatt.
A haszon egy materiális kulcsszó. Mi a hasznuk a démonoknak? Vagy inkább mihasznák? A démonok nem léteznek, mi hívjuk őket segítségül, ugyanúgy, mint az angyalokat.
Funkciójuk is megegyezik, az, hogy vigyázzanak ránk.
De amíg az angyalt, a saját magunk és a környezetünk épsége miatt keltjük életre, addig a démont a bennünk szunnyadó, fortyogó és lassan kitörni készülő destruktív énünk motiválására szerződtetjük.
Ő a mi pajzsunk. Megvéd bennünket, és nem leszünk céltáblája saját magunk gyengeségeinek.
A démon egy gép, mi kalibráljuk be, és mi olajozzuk, működtetjük.
A távirányítója is mi magunk vagyunk. A démon egy remekmű.
Jellemzői: - lételeme az én központúság, igazságosztó, nincsenek fizikai vagy szellemi síkon korlátai, fáradhatatlan, következetes, hűséges.
A démon nem spirituális jelenség, hanem pszichológiai definíció inkább.
Jelentése az, hogy megbélyegezve.
Egy olyan személy, akit megszállt a saját képzelete, és ennek a súlya ránehezedik.
Oldószere nem ismert. A démont csak az tudja elpusztítani, aki teremtette.
Mi magunk.
Szeretet
Állandóan azt hallani, hogy miért csak beszélünk a szeretetről, és miért nem gyakoroljuk?
Két okból. Egyik az, hogy nincs szeretet.
A másik az, hogy amit annak hiszünk, az nem szeretet, hanem gondoskodás, törődés, odafigyelés.
Olyan ez, mint a munka. Ha sokat és jól dolgozunk érte, akkor is csak fizetés light-ot kapunk.
Ha ez így van, akkor meg minek erőlködni.
A szeretet egy nem megfogható és főleg nem elképzelhető dolog. Van vagy nincs, csak rajtunk múlik. Ne szabad erőltetni. Az agresszió is szeretet. Csak éppen hiányzó szeretet.
Nietzsche szerint:”a hősiesség az, amikor az ember megteremti a saját világát, és nem az, amikor a mások életén uralkodik.”
A hős békén hagy, jön, ha bajban vagy, a szeretet pedig bajban hagy, és nem hagy békén.
A hős hagy élni, a szeretet nem. Az elpusztít. Ha van, azért, ha pedig nincs, akkor azért.
Gyűlölet nélkül lehet élni, de szeretet nélkül viszont nem.
Ahhoz képest, hogy nincs is, érdekes, hogy nem tudunk élni nélküle.
A szereteten belül vannak olyan tartományok, mint a Pokol bugyrai.
Az első szint az empátia.
Együtt érezni is sokféleképpen lehet valakivel.
Átérezni és megérteni a szenvedéseit, vagy éppen örömét azonban már sokkal nehezebb.
Feldolgozni, értékelni és megélni vagy átélni meg egyenesen lehetetlen.
Az empátia után következik az elfogadás.
Itt leszögezném, hogy az a négy tartomány, amelyről szó lesz a későbbiekben, csak akkor létezik, ha a szeretet maga is létezik.
Az elfogadás már a buddhizmus témaköre felé orientálódik, de az egyetemes szeretet, vagy agapé szerves része, így nyugodtan elemezgethetjük itt is.
Láthatjuk, hogy a szeretet nevű államunk négy közigazgatási tartományra bontható szét, és most a másodiknál járunk.
Az elfogadás lényege az, hogy azonosulok a másik féllel, az érzései az enyémmel egy vonalba kerülnek, és amit megélek kvázi átélek, az ő érzéseinek elfogadása.
A másik fél érzelmi megélése az én fizikai szintemen zajlik, és így kerül összhangba bennem azzal, hogy ellentétes síkon tudom elfogadni az ő rezgéseit.
Az elfogadás magasabb kvalitást igényel érzelmileg, mint az empátia.
Jóval fejlettebb E.Q. igénye van, mint a első tartományba való belépéshez.
Az S.Q. igénye szintén nem elhanyagolható tény, szükséges rendelkeznie annak, aki fogadni kívánja a másik fél érzéseit kellő mennyiségű empátiával és egy másik fontos tényezővel, az pedig a tolerancia.
Az empátia és az elfogadás is megfelelő rezonanciaszint nélkül csak egy melegítésre váró táplálék lesz.
Az elfogadás után két olyan tartomány következik, amelyek az egóhoz közelítenek inkább.
Az első az eltűrés.
Finomabb megfogalmazása talán az elviselés lehetne, de még így is elég durva a jelentése.
Egyik parapszichológus ismerősöm mondta, hogy:”Isten egy vákuum.”
Én magam viszont Istent soha nem tudtam elképzelni, bárki lehet az, aki annak vallja magát.
Ő is csak egy placebo. A Világ is az. Minden az.
Az eltűrés fizikai szinten valósul meg. Itt van kapcsolat, közvetlen kapcsolat, a lélek és a test között.
Ezen a szinten jobban nyomon követhető az érzelemvilág kívül, mint belül.
A fizikai szinten való visszajelzés, amit eltűrés néven definiáltunk, jelentősebb és mérvadóbb az előző két szinten lévő visszacsatolásnál, mert nem csupán a lélek rejtelmeit igazolja vissza, hanem a testi tünetek is eléggé szembeötlőek.
Hány meg hány példa van arra, hogy a saját családtagjainknak mit nézünk el, vagy tűrünk el, aminek töredékét sem vagyunk képesek elnézni, vagy megbocsájtani egy ismeretlennek.
Mi ez, ha nem a szeretet egy magas szintű megnyilvánulási formája?
Az eltűrés nyomdokain haladva megjelenik egy újabb szint, a negyedik, amit megtűrés néven definiálhatunk.
Nagyon jó alkalom arra, hogy ismét elő vegyük a magyarságot.
A magyarok megtűrő-képessége ugyanis legendás. Amíg a szlovákok egy tutajon elférnek a más nemzetek iránt nyújtott segítségükkel és elfogadásukkal, addig a magyarok egy Queen Mary-n vigyoroghatnak a többi nemzet arcába.
A megtűrés hiába magasztos és spirituális értelemben véve erkölcsös jelentésű, az emberekben pejoratív értelme miatt- a szó akusztikus hatása az agyra- csak alantas tartalmat, és keserű szájízt indukál.
Pedig a legszebb szeretetforma a négy közül.
Engem volt már, aki megtűrt.
Ez a cselekedet, az egyént a saját szükségletei fölé helyezi és az önös érdekeket azonnal kioltja.
Nem kellemes és komfortos élmény egyik fél részéről sem, de ezoterikus oldalról vizsgálva kétségkívül hatalmas előrelépés az emberi kapcsolatok terén.
A megtűrés és az eltűrés különbsége és mélységbeli eltérése abban rejlik, hogy a megtűrés túlmutat magunkon, és saját magunkat kell eltűrni a másik féllel szemben, míg az eltűrésnél csak a másik fél szokásait kell elviselnünk, és a kettőnk reakcióit kell mérlegelnünk egy adott szituációban.
Összefoglalva a szeretet négy állomását, kijelenthetjük, hogy tartalmaz kettő igen erős és érzékeny szintet is, amire fokozottan ügyelnünk kell.
- Empátia
- Elfogadás
- Eltűrés
- Megtűrés
Az első kettő asztrális síkon, míg a második kettő fizikai síkon értelmezhető, és követhető nyomon.
Kaposvári Te Deum
Festő és színházvárosból származom.
Teljes mértékben belém ivódott e két művészeti ág. Szeretek olvasni, filmet nézni, zenét hallgatni, képzőművészeti alkotásokat nézni, elemezni.
Ha lehetne három kívánságom, azt kérném, hogy tudjak szépen rajzolni/festeni és szépen énekelni, a harmadik pedig az lenne, hogy törölje el az első kettőt, mert jó vagyok így, tudok szépeket mondani és írni.
Tabu
A tabu kategória nálam a vallási irányzat, a politikai nézet és a szexuális devianciák.
Csak ránk tartoznak.
A vallásról egészen kicsi koromban megvolt a véleményem. A vallás egy lélektani csapda. Mint a fogyókúra. Csak a célt látjuk, és bármi áron véghez kell vinnünk.
Ember tervez, Isten perverz.
Isten szerintem, ha létezik, akkor egy zsidó, akaratos és könyörtelen üzletember.
Amikor csak teheti, összedörzsöli a kezét, és várja a jutalékát.
Nietzsche is meghalt, Isten is megfog.
A politika nem könnyű dolog. Ha valamely nézet mellett letesszük a voksunkat, akkor már nincs visszaút. Olyan sem létezik, hogy ebből és abból is egy kicsit.
A szexuális játékok izgalmasabb téma ugyanakkor.
A szadizmus és a mazochizmus egyfajta határfeszegetés a dominancia és a szubdominancia között.
A szadizmus csakis a birtoklási vágyról szól. Semmilyen érzelem nincs benne, nem található meg a düh, a hatalom, de még a fájdalomérzet sem. Csak a birtoklás dominál.
Az uralkodási viszony azonnal felborul, ha a szubdomináns fél nem enged többet a fölérendelt egyénnek.
Kétségkívül a szadizmus egy egyik legsebezhetőbb és félreérthetőbb tevékenység, amit a fizikai oldalról közelítenek meg. Semmi köze hozzá, ez csak a szellemről szól.
Először is, ha a szadista, nevezzük így a továbbiakban, a domináns fél, akkor ő uralkodik és hatalmi kényszert alkalmaz szubdomináns partnerén, ami csak két dolgot jelenthet.
Elsősorban félelmet önmagától, hogy elveszítheti a domináns szerepet, ami önértékelési és bizonyítottan sok esetben identitászavart jelenthet. Másodsorban pedig egy olyan félelmet, ami a hatalom elvesztéséből adódóan kerítheti hatalmába a szadistát, ez pedig az a félsz, hogy ő is lehet egyszer áldozat.
Abban a percben, amikor a szubdomináns fél ráébred saját szerepére, fellázad és még az is előfordulhat, hogy vissza is vág neki. Az egyensúly megtörik, és a felek titulusai elkezdenek egyre jobban hasonló szintre kerülni. Közeledik egymáshoz a két szerep, középen megállnak, méregetik egymást, majd - egyik fél szempontjából – egy nagyon rossz dolog történik, a szerepcsere.
Azért rossz ez, mert amíg az uralkodó volt hatalmon, addig csak a félelem és az erőszak hajtotta őt, de a szerepcserével azonban megjelenik egy sokkal erősebb és félelmetesebb driver is, ez pedig a tesztoszteronnal teletűzdelt: bosszúvágy.
A szadizmusban benne van a mazochizmus is.
Retteg magától, és attól, hogy vége lehet…
Az eszközök változatosak, de az emberi agy viszont nem.
Itt nincs kreativitás, csak a fájdalom számít.
Csak az a lényeg, hogy erős és hangos legyen.
Ezt a fajta birtoklást megtalálhatjuk több másfajta tevékenységnél is.
A legbiztosabb módja az uralkodásnak a kannibalizmus.
Testestől-lelkestől magunkévá tesszük a kiszemelt felet, és eggyé olvadunk vele.
Korábbi munkámban már írtam, hogy Káin neve birtoklást jelent. A káinalizmus korántsem új keletű jelenség, és a már említett dominancián alapszik.
