Az Út és a kinga Edgar A. Poe-nak
Megfertőzött úton haladok,
körülöttem bukott angyalok,
tágra nyílt szívvel néznek,
kifordított gyomorral, kifilézve.
Bámulnak, mert megismertek,
a lányukat én öltem meg.
Elvittem magammal,
azt hazudtam szeretem, és otthagytam.
Az Út jön felém, egyre gyorsul,
a menekülni kellene, de még nem tudatosul.
Hiába szaladnék, nincs hová,
nem tudok elbújni semmi alá…
Kinga már meghalt, nem kel fel többé,
örökké akart élni, azt hitte én az övé.
Tévedett az ostoba mihaszna,
az Út eljön értem, és goromba…
Kivégez, mert ez jár nekem,
nincs kegyelem, pedig van még lelkem.
-Üzleteljünk, mondom én,
de meglepődök a feleletén.
Soha, te kis féreg,
eljönnek érted a Vének,
lehúznak örökre,
szétszaggatnak kárörvendve.
Nem felejted el, amit kapsz,
itt lent, velünk rohadsz.
Zsákban futsz, amíg élsz,
szebb és jobb napot hiába remélsz!
Kellett ez nekem, oly nagyon,
mint léggömbárusnak a nyílzápor.
Nincs menekvés ezelől,
kopog már a dögevő!!!
Hiéna-arc nevet rám,
cápafogsor mosolyt kreál,
itt a mélyben én leszek a tanítvány,
de a mester egy ágáló hitvány.
Én halok meg előbb,
a hátamon hozzák létre a legelőt.
Boronálnak ügyesen,
kiszívják belőlem a véremet, mesterien.
Nem számít a vércsoport,
itt lent senki sem kap szocpolt.
A mélyben nincs létra,
fel sem jut, aki tétova.
Muszáj mennem, jöttek értem,
ezúttal megölnek, úgy érzem,
az a lényeg, hogy úton légy,
a Kinga miatt…semmi remény.
Az a helyzet, hogy az Út rajtam van,
kivégez majd, suttyomban.
Csendháborít a fejemben,
végigcsörtet a testemen.
A kis hülye még nem tudja,
hogy a lánya egy retkes kurva…
volt, de megöltem, eltemettem,
a sírját krumplival beültettem.
Kiröhögöm magam, amíg rám vár,
azt mondja, most nincs tovább,
fogja a fejem, és szétpattintja,
az agyvelőmet issza, kortyolja,
Most bezzeg nincs közel rendőr,
csak egy puhány PKV-ellenőr.
A Pokol-közi-ellenőr kérdezi őt,
miért szemeteli a megevett reggelit.
Áhh, ő csak egy a sok közül,
feleli, és az arca felderül.
A lányomat megrontotta, tudja, a Kingát,
a magasat, a nyakiglábat.
Ismertem, szegény ördög,
a csontja itt már nem zörög.
Nem zörög a haraszt,
mert eladósodott a paraszt.
Isznak ketten rám egy áldomást,
már nem érdeklem őket szemlátomást.
Eltűntettek bosszúból a Földről,
de reggel jön már értem a Pokolkeltő…
Budapest 2010-07-06
