Periféria
Hiénák állnak a bozótban,
egyesével, szépen sorban.
Már falnak, szemmel,
pontosan veled szemben.
Egyikük téged esz,
a vér csörgedez,
a rák kiesz,
mi a franc ez?!
Mond meg őszintén,
állsz te az ő szintjén?
Ezen a sötét mezsgyén,
itt a néger féltekén.
Állsz vajon kifia,
mesélj nekem … ivadéka!
Periféria, elégia,
nem bírom tovább, ekloga.
Mi legyen, hova tovább,
lehúz az ingovány,
szeret egy néma lány,
az idő örök talány,
de megöl a nadály.
Hiénák állnak, de nem néznek,
esznek, de nem nyelnek,
lélegeznek, de nem levegőznek,
Hiába,
ez itten a periféria,
változó, két ismeretlennel,
hiéna, sok-sok pettyel.
Húzd a bundát, ne engedd el,
kormányt lopj, ne pénzt,
sivatagban keress vörösrézt!
Feripéria megtekeredve,
grizzly medve megdermedve.
Világtalan eltévedve,
korán kelő megvénülve.
Királykobra tekeregne,
a mese befejezve.
Budapest 2010. 03. 06.
