Ünnepek terhe alatt nő a pálma… Ünnepek, jeles napok másképp
Minden évben hiába szavalsz a Télapónak,
nem veszed észre, hogy üres a zsákja,
lóvá tesz téged, mert megtéveszt a piros kabátja.
A nagyinak is más viszi ezentúl a kosarat: Piroska bátyja.
Reklamálhatsz szilveszterkor a kocsmárosnak,
mégis mit képzelsz, vajon őt érdekli a májad?!
Balkán fanatik életedet szerbkereskedők lesik,
ebben az évben végre meleg hó esik.
Lesz majd olyan meleg, mint egy állatban,
tegnap hazafelé menet, képzeld;
találkoztam egy rákkal,
már áttételesen, de inkább azt figyeld:
Húsvétkor hogyan tojik a nyúl,
de tudod mit, inkább ne is akard tudni, ez olyan fúj!!!
Farsangkor mindig másnak öltözünk, mint amik vagyunk,
karácsonykor magunkból azonban néha túl sokat adunk.
Mindannyian furábbnál furább gondolatokból állunk,
néha még nappal is csak magunkról álmodozunk.
Keressük egy-másban, hogy kik is vagyunk,
ha nem leljük, egyik kapcsolatból a másikba ugrálunk.
Május elsején azonban ennek örömére jól felvonolunk,
de csak ha nem esik az eső, mert akkor gyorsan elbújunk.
Tudjuk, hogy a víz az úr, az eső erősebb, mint a tömeg,
lázadni csak szép időben lehet.
Augusztus 20-án ismét ünnepelünk,
hiszen több mint ezer évesek lettünk.
A január elseje újabb remény a szebb jövőre,
rá egy hónapra pedig a köztársaság lép küszöbre.
A Halak hónapja még egy jeles napot rejt, 2000 óta úgy néz ki, senki sem felejt.
A Petőfi-hónap nagyon kemény,
akin ezen a napon nincs sárga kokárda,
március tizenötödikén, az bizony nem jó keresztény.
Április 16-án a vetési varjúk és a holló-kasztok ünnepelnek,
egyesek még az Oktogon előtt is beremegnek.
A pünkösdi királyok is minden évben megjelennek,
egyedül csak a mirhát nem vihetik oda a kisdednek.
A született június negyedikén csak minálunk értelmes,
Tom Cruise fél lábbal már nem annyira tehetséges.
Egy újabb Schmitt-nap következik,
a Független Magyarország saját magáról emlékezik.
A következő hónap nem szép, de tanulságos,
sörrel koccintani már lehet, de nem ajánlatos.
Kis Ernő és híres cégtársai,
Magyarország októberi vértanúi.
Októberben újra lóghatunk a munkahelyről,
mert a 23-a is megment ettől.
A mindenszentek korán érkeznek,
november elsején együtt jelentkeznek.
Minden ünnep tételesen átvéve,
kivétel nélkül, mindegyikről nem elfeledkezve.
Ha erre mindre kellőképpen felkészülünk,
talán marad még egy kis időnk, hogy éljünk…
Budapest 2011-05-01
Megmagyarázat:
Szerettem volna már írni ünnepi verset, most sikerült.
Kétségkívül nem valami konszolidált verzió, de a változatosság kedvéért gyönyörű lett.
Van egy monológjellegű rész, és utána következik maga az ünneprontás.
Első versszak: A Mikulás mindig is a bögyömben volt, nincs is olyan álszent jótét lélek szerintem, mint ő.
Ha kérdezhetnék tőle, akkor csak ezt: Mi kulás?
Megtévesztő személyiség.
Nem mintha a Piroska nem lenne az.
Róluk szól az első versszak.
Második versszak: Már három éve minden szilveszterem borzasztó. Aznap a májam is.
Imádom a „balkán fanatik” kifejezést. Egyfajta kelet-magyarországi életérzést vetít elém.
Umca-umca, macskajaj, utópia a javából.
A meleg hó még várat magára…de addig is mindenkinek szerb napokat kívánok!
Harmadik versszak: Az első sor egy nagyon meleg napon jutott eszembe, a harmadik pedig egy randin.
Ennyi.
Negyedik versszak: Na igen, a nyuszi tojta. Vizuális típusúak előnyben. A farsang, a Dorottya-bál, Anna-bál, és minden bál. Mind-mind szemfényvesztés.
Kokettálnak az Ördöggel. A karácsony pedig egy szánalmas motiváció magunknak, hogy legálisan gondoljunk a másikra.
Ha ő nem tette ezt meg velünk kapcsolatban, akkor meg nyivákolunk, hogy én bezzeg viszont igen.
Ahogy minden ünnep, a karácsony is csupán csak üzleti értelemben értelmezhető és értékelhető.
Ötödik versszak: A párkapcsolat útvesztői abban rejlenek, hogy nem magunkban keressük elsősorban a hibát, hanem a partnerünkben.
Gnócsi Szauron úr segít…
Hatodik versszak: Gyűlölöm a május elsejét. Aki dolgozott már aznap és munkába menet látta a sok semmirekellőt ünnepelni, tüntetni azért, hogy aznap más dolgozzon helyettük, tudja, miről beszélek.
Aznapra túlóra, mi?
A rendes napokat sem fizetik ki, nemhogy a túlórákat…
A„jól felvonolunk” pedig a sok feszítővas ember, aki azt hiszi, hogy kemény, mint a gipszkutya. A „ víz az úr” kifejezés Petőfitől van, be kellett építenem ide, mert adta magát.
Hetedik versszak: Eláztam már elégszer augusztus 20-án ahhoz, hogy utáljam. Schmitt Pál exAstoriában exdolgozó nem éppen kedvenc köztársasági elnökünk nyilatkozta azt a magyar koronáról, hogy több mint ezer éves. Végül is nem hazudott, csupán csak lefelé kerekített.
A január nekem mindig a megújulás, az újra való törekvés, a múlttal való megbékélés hónapja.
Február elseje a köztársaság napja, 2005 óta ünnepeljük. Már aki…
Nyolcadik versszak: Február 25-e, a kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapja, amiről 2000 óta emlékeznek meg. A március 15-e nem kell, hogy sok magyarázatot vonjon maga után. A Dohány utcai seriffek sem…
Kilencedik versszak: Április 16-án a holokauszt áldozataira szoktak megemlékezni. A Terror háza az Oktogon környékén van, innen a hely, a remegés pedig onnan. Ott szoktak vinnyogni egyesek. Pünkösd 50 nappal húsvér/t után van. A mirhát nem vihetik a kisdednek, mert megharapja. Lásd Gyalog galopp!
Tizedik versszak: Tom Cruise, Született július 4-én című filmjére való utalás. Június 19-e a Független Magyarország napja, ami önmagában nem vicces, de ahogy én beékeltem, úgy igen. Schmitt Pál sokszor nyilatkozta azt, hogy párt független, majd később érdekes módon már alelnökként vigyorogott a kamerákba.
Tizenegyedik versszak: Október 6, az aradi vértanúk hónapja, emléknapja. Ha pohár van a kezemben, akkor koccintok, ha sör, akkor nem, és nem is iszom meg.
Tizenkettedik versszak: Október 23-a ismét jobb esetben lógós nap, mert akkor ünnepeljük az 1956-os forradalmat. A november első napja pedig a mindenszenteké, a halottak napját előzi meg.
Tizenharmadik versszak: Élni kell, nem ünnepelni, ilyen egyszerű a képlet. Magát az életet kellene éljenezni, nem pedig a benne történt eseményeket.
