Ímigyen szóla Csabahusztra…
Volt egyszer egy ember, aki nem tudott aludni.
Nem tudott éjjel aludni, de jól ment neki a nappal álmodni.
A feje felett lebegett egy sötét felleg,
rendszeresen kiűzte belőle a háborgó szépet.
A boldogságának így lett mindig annyi, nem tett ellene soha semmit,
„az idő majd megoldja”, mondogatta frappánsan másoknak a lelkit.
Állandóan hadarva beszélt, felpörgetve, sietve élt,
menekült önmaga elől, többé…semmit sem remélt.
Ha végre jött egy lány vele szembe,
akkor csak sírt legbelül, megszeppenve.
Azt hitte, hogy az ő élete a legrosszabb, semmitmondó változat,
ennek ellenére a sarki Vasedényben kereste a femme fatálat.
Számtalan szefirát okolt maga helyett,
de leginkább azt a Fent élő Isten bassza meg-et.
Azt a Vásárhelyi Lajos korabeli egyedet,
aki ősz szakállal, páros ujjú patával született.
Az is jellemző rá, hogy inkább halogatta az életet,
nem foglalt benne állást sosem, még akkor sem, ha nagyon kellett.
Elment Egyiptomba megkeresni az élete értelmét,
elmondja egyvalakinek, gondolatai elvették az eszét.
Hiába kereste fel zokogva Széth-t,
életét ki nem élt érzelmek feszítik szét,
ám az ő véleménye nem volt omlós/sz piskóta.,
jól megkapta tőle ez a pipogya.
„Ide hallgass te balga, de tétova,
álljál végre a sarkadra!”
Ennyi volt a jó tanács, amit adott ez az istenség,
„csak jöjjek vissza, hadd verjem Széth!
Széthbasz az ideg, ne félj, majd én ráállok a sarkadra”,
kiabálta magában nyugodtan,
és kifelé menet ráfirkált a sírkamra.
Hősünk így zárja le jövőjét egy életre,
és egyúttal minden érzését örökre elengedte.
Soha nem tanul a hibájából,
nem kel fel többé az elbóbiskolt valóságból.
Elmismásolt élete pellengére valló,
nem használt neki semmilyen útravaló.
Egyiptom hol ide, hol oda, hol ide,
minden ostoba nő menjen az anyjá-be!
Novalis: ha azt álmodjuk, hogy álmodunk már közel vagyunk az ébredéshez.!!!
A háromszorosz szekerczész triszmegisztosz nevében íródott sorokat papírra vetette, eme lángelme, kinek neve Szekerczés Jecse…
Sajnos az ostobák kedvéért lábjegyzetet vagyok kénytelen írni, hogy egyes szavak, nevek, kifejezések mit/kit szimbolizálnak, jelentenek.
Először is ez egy férfi nemű szereplőről szól, de az ostobaságnak és a tévedésnek sosincs neme.
Szefira: A szefira szó „számszerűséget” jelent, így egy oximoront alkottam ezzel a két szóval.
Vásárhelyi Lajos: Ilyen ismerőse mindenkinek van. Nem fűzök hozzá többet.
Széth: Egyiptomi isten, Ozirisz megölésével a gonoszság szimbólumaként is definiálják egyes megmagyarázók, a rím miatt van itt, semmi köze a vershez, maximum a rím miatt van itt, és azért mert Egyiptomba szállt alá a főhős, aki névtelen, de lehetne éppenséggel Gogol nyomdokain haladva Borisz Kakucsin is.
Széth ábrázolása többféle állatfejjel szokott előfordulni, én a klasszikus szamárfejet ajánlom a fantázia segítsége végett, így ebben a formában tessék elképzelni a vers olvasásakor.
Omlós/sz: Van, aki úgy mondja omlósz.
A Novalis idézet ide illik, mert örök álmatlanságról ír benne, sok embernek le kellene feküdni, hogy végre felébredjen!
A vers elején lévő sötét felleg gondolatot jelent, az ostobák kedvéért…
Vége.
Budapest 2010. október 22.
