Szekerczés vs. Világ
Próbáltam elkerülni a társadalommal szembeni összecsapást, de így csak még jobban kiélesíteném a helyzetet, tehát arra a belátásra jutottam, hogy küzdjünk meg.
Jól tudom, hogy egyikünk sem akar majd veszíteni, és a harc mindent eldönt majd.
Két dolgot kell tisztázni azonban még közvetlenül a végső találkozás előtt.
Az első az, hogy miért én állok elől, és miért nem a Világ.
Ennek ismét két oka van, egyrészt én hívtam ki a Világot, másrészt én vagyok, aki elégedetlen a munkájával.
Amióta megszületett a produktív mérlege, jócskán lefelé tendál.
A hozammutatói is évtizedek óta álló helyzetet mutatnak és a fejlődő tendenciára jottányi esély sincs.
Kénytelen voltam hát szembesíteni magával, és ha nem tud belátható időn belül javulást véghezvinni, akkor egy, az emberiség érdekében folytatott küzdelemben elpusztítom őt.
A másik tisztázandó ok az, hogy semelyikünk sem fog vértelenül nyerni.
Továbbá úgy fogalmaztam:”hogy egyikünk sem akar majd veszíteni”.
A kulcsszó, az akar.
Itt már egóról van szó, a nyerésről, a nietzsche-féle hatalom akarásáról és végső elszántságról.
Nem tudok olyan könyvet írni a háborúról, mint Clausewitz, de nem is szeretnék, mert én csak háborúzni szeretnék, és azt is csak egyszer, és csakis kizárólag a nyerés öröméért.
Amilyen művet hátrahagyok magam után, példaértékű és elgondolkodtató lesz.
Nem lehet senki sem pártatlan ebben az ütközetben.
Nincs mentség arra, amit eddig tett. Semmit sem nyújtott mindazokért a dolgokért, amit az emberiség tett a Világért.
Benépesítettük, óvtuk a bolygónkat, és kellőképp vigyáztunk rá.
Ezért bűnhődnie kell.
Megteszem, amit tennem kell.
Kizsigerelem, és újjá, szebbé teszem a Világot.
Üresjáratban hagyom, és tiszta lappal indulunk.
A harc kimeneteléhez kétség sem férhet.
Győzni fogok, győznöm kell…
Budapest 2010.05.18.
