A levegő illata

Heten vagyunk testvérek, bár igazi édestestvérek ebből, csak hárman.

Három fiú.

Sokáig úgy éreztem magam, mint a legkisebb fiú a magyar népmesékből.

Évekkel később viszont már másféle érzések kerítettek hatalmukba.

Most is úgy érzem, hogy a mesék nyomdokain haladva, inkább az udvari bolond

szerepe illik inkább rám.

A levegő illata, a zodiákus rendszer mérföldkövének számító három Levegő jegyből,

a legérdekesebb és legkülöncebbnek titulált Vízöntőnek a curriculum vitae-je.

A számok sok embernek iránytűként nyújtanak segítséget életvezetésükben.

Misztikus számok a 3,7,12,21…sorolhatnánk. A számok rejtelmei és az abból fakadó tudás,

csodás adomány és hatalmas segítség minden spirituális útkeresőnek.

A Vízöntők azonban a számok ezoterikus jelentőségük nélkül is észreveszik az élet összefüggéseit.

Mi a különbség a Vízöntők és a többi jegy között?

A sebesség.

A gyors tempó, ami a gondolkodásukat és a társadalmi eseményekre való reagálást jelenti.

Intenzitásuk páratlan, lelkesedésük, dinamikájuk futurisztikus.

Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy egyedülállóak Sőt, ezt a szó szoros értelmében is állíthatjuk róluk.

Vannak olyan dolgok, amik az asztrológián belül törvénynek számítanak, mint például az, hogy a Vízöntők renitensek.

Az extrapszichológia óvatosabban fogalmaz, de szintén vizsgálja ezt a jelzőt a Vízöntőkre nézve.

Miért gondolunk úgy rájuk, mint egy kibírhatatlan egyénre?

Olyan leegyszerűsített tény ez, mint, hogy ha lánc van a nyakunkban, és megijedünk, akkor

automatikusan odakapunk, mintha feszület lenne.

Vannak jóval ostobább tevékenységek, mint a Vízöntők sebességének megmagyarázása, vagy meg nem értettsége.

Nem firtatni kell, hanem a zsenijüket felhasználva előre és jóval előre nézni, az emberiség szolgálatába állva segíteni a rászorulókat.

Az, aki fél a Vízöntőktől, ugyanolyan idióta, mint, aki mindennap megkérdezi a párjától, hogy szeretsz?

A három legértelmetlenebb tevékenység a világon:

- egy fémtárggyal enni, a szánkba venni, elmosni, és újra azzal enni.

- a tányérok alját elmosni.

- teát főzni, a keserű levet cukorral édesíteni, majd citrommal savanyúvá tenni.

Ha lehetőségünk volna, biztos „próbanapot” töltenék együtt azzal, akivel később összeköltözünk.

Az emberiség érdekébe kívánom, hogy ha alkalma lesz rá, akkor mindenképpen töltsön el egy-két napot a vízöntővel, akivel összeköltözni készül, és csak utána döntsön úgy, hogy összeköltözik-e vele vagy sem.

A Vízöntőkkel való együttélés komoly kihívás és egyúttal nehéz próbatétel is.

Olyan elhatározás ez, mint a hűség.

A hűség nem erény, hanem egy elhatározás.

Nincs hűséges ember, csak önmagához az mindenki.

Ezt a sebességet, amit ők diktálnak- a Vízöntők-, nehéz követni, de még nehezebb tolerálni.

Mintha ököllel integetnénk valakinek.

Csukott tenyérrel mutatván, hogy hiányzik.

Várnánk, ha jön, de jobban, ha megy.

Nehéz nekik, de minden jó tett elveszi méltó büntetését.

Gyorsak, intelligensek, de magányra vannak ítélve.

Nincs gond velük, mert az Ördög mindig segít a magáénak…

A Vízöntők, mint bolygó Hollandik cirkálnak az emberiség útvesztőiben mindig meg-megállva.

Finomodnak, alakulnak, de a renitensségük bármilyen korszakban nem tetszésre ad okot.

Formabontó alkotásaik, felfedezéseik időtállóak.

Lételemük a szabadság, és az abból fakadó teremtőerő.

A szabadság szüli a rendet, hiánya pedig a káoszt, és a társadalmon belüli anarchiát.

A Vízöntők egyedül élnek, de nem magányosak.

Mi is láthatunk felhőket, ha feltekintünk az égboltra, vannak olyan napok is, amikor az ég szürke, és sötét, nem látni a Napot sem, de ez nem azt jelenti, hogy a Nap eltűnt.

Csak pihen. Töltődik. Magányra vágyik.

Megújult erővel lép ismét színre, hogy szebben ragyogjon.

Minden Vízöntő életében szerepet kap az a lehetőség, hogy a „bohóc” legyen.

Ez a karmikus hozadékuk. Viccesek, eredetiek, és zseniális szórakoztatók.

Mint minden archetípusnak, nekik is van árnyoldaluk, a „véres kezű bohóc”, vagy a meg nem értett terrorista.

Ha nem kerül egy hullámhosszra a környezetével, sok baj származhat belőle.

A levegő illata nagyon érződik rajtuk.

Mohón habzsolják az életet, és ugyanilyen elánnal vetítik a többi élőlény felé az élet értelmére utaló felhívásukat.

Sajnos, ha nincs találkozási pont a Vízöntők és a szubkultúrájuk között, akkor egyfajta poe-i hangulatot idéződhet elő.

Az ő bohóca ugyanis a királyt és az egész udvarát élve égette el.

Drasztikus befejezése egy kis nézeteltérésnek.

A poe-i siralmas világ nagyon autentikus olyan háttér megalkotásához, ahol a Vízöntők keresik a magányosság ösvényén a kapcsolatot az emberiséggel.

Nekik nincs információdekódoló pálcájuk, mint Hermésznek, de lassan és gyorsan-embertől függően- felvetetik a tempót a társadalmukkal. Graham Greene írja a Testvérek című novellájában: „mindenünk, amink van, éppen annyira a magáé is, mint amennyire a miénk.”

Szép gondolat. A Vízöntők habitusa és gondolati szárnyalásai, különc véleményei ugyanúgy a Bakoké, mint az Oroszlánoké is.

Mindenki összefügg mindenkivel. Életünk során minden stációban állást foglalunk, és meg kell állni a helyünket, akármit is tesz elénk a sors.

Vízöntőnek születni kihívás egy olyan küzdelemre, ahol csak a veszteségek számát lehet gyarapítani a kapcsolatok terén, de a tapasztalatok mennyiségét, és sikerét sem lehet elvitatni tőlük.

Sok könyvben írják róluk, hogy a legszociálisabb lények, de a „legtüskésebbek” is belőlük lesznek, ha folyamatosan lepattannak érzelmileg embertársaikról.

Társtalanul, de nem magányosan élnek, jelszavuk az igazság.

Nincs elvarratlan szál bennük, és ingerlékenységük példamutató lehetne a többi, inkább belenyugvó jegy számára.

Ahogy a jó borhoz is idő kell, amíg az ember hozzászokik, úgy hozzájuk idomulni kell, különben vége lesz az emberi kapcsolatnak velük, még mielőtt elkezdődhetne.

Mágikus életük, illetve pontosabban életük mágikus mivolta, irigylésre méltó, de persze senki sem cserélne helyet velük.

Szó volt korábban a számokról. A Vízöntők nem számolnak, velük már megtörtént.

Magukba nyugtázzák, hogy igen, ismét igazuk volt. A levegőnek is van illata.

Más, ha mozog, és megint más, ha áll. A Vízöntők illata olyan, mint amikor meggyújtunk egy gyufát, és az sercen egyet. Akkor száll fel egy jellegzetes illat.

Parázsló élet, ami könnyen bozóttűzbe csaphat át.

Csodás indigó színűk sok találgatásra ad/hat okot. Hiányoznak, ha nincsenek mellettünk, de idegesítenek, ha velünk vannak.

A levegő illata alaphelyzetben olyan, mint a léggömbből visszafelé szívott levegő. Markáns, néhol túl erős és megerőltető, ha sokat lélegzünk belőle.

Az állaga pedig az acetonéhoz hasonlít, a kezünkön érezzük a mentális jelenlétét, a fizikai illatát, de a fizikai létét azonban nem.

A levegővel való egyedülés a Vízöntők privilégiuma. Sem az Ikrek, sem pedig a Mérlegek nem képesek így átjárni a levegőt. Ahogy a levegő sem őket.

Mondanivalójuk az emberiség számára egyértelmű és nagyon minimalista: mindenki egyért, egy mindenkiért!

Külső és belső forradalmak generálói ők, de a cél nemes, és arisztokratikus.

Elegáns, fennkölt, de nem túljátszó.

Shakespeare, ha igazán beavatott lett volna, minden színpadi szerepet velük játszat el, mert bámulatos varázslók.

Színesek, koravének és impulzív erejűek. Változatos életútjuk számos csalódást is produkál, de a felfedezések sokaságát tudják a hátuk mögött is egyúttal.

A mágusok, boszorkánymesterek megfelelői, a megmagyarázhatatlan jelenségek kordában tartói ők, a Vízöntők.

Ébredésüktől kezdve, amíg talpon vannak, folyamatos ingert biztosítanak a környezetük számára.

Belőlük születik a legkevesebb ember a világon, de nem csak emiatt érdekesek.

Le tudnak élni úgy egy életet, hogy mindenkit elszórakoztatnak, boldoggá tesznek, míg ők maguk egyedül, magányosan hunynak ki

Hatással tudnak lenni bárkire, rájuk azonban jóval nehezebb hatást gyakorolni.

Igazi barátjuk, szerelmük nincsen. Miért, kérdezhetnénk?!

Egyszerű oka van. A levegő miatt. A levegő, mint intellektuális közeg átjárja őket; de nem csak átjárja, hanem át is szitálja őket. Üressé, kicsit sivárrá teszi őket.

Mint a sivatagi homok, amit a szél szitál és repít magával a messzi távolba.

Család és barátok nélkül lehet élni, de önmagunk nélkül azonban nem. Ha nem tudjuk magunkat megvalósítani, megélni, akkor a destruktív énünk kerekedik felül rajtunk, és pusztító támadásba kezd a régi, megszokott dolgok ellen.

A Vízöntők reformerek, békés vagy anarchista módszerrel, de mindenképp változtatnak.

Nem tűrnek ellentmondást.

Cselekedeteik és gondolataik kiszámíthatatlanok, csapongók.

Nem kímélik magukat, és a környezetüket sem kesztyűs kézzel simogatják.

Lendületes, néha kegyetlen bánásmódúk a társaságukkal, csak a saját fájdalmukat és belső békétlenségüket hivatott igazolni.

Igazi hazafiak, a sötétség világítótornyai, olyanok, mint a hajnali fény a kukoricamezőn.

A germán mitológia ismer és számon tart hasonló tulajdonságú alakot, neve Werwolf.

Amíg a társaikat az ellenség rabul ejti, ő hátul marad, elbújik, és éjszaka támad.

Eltűnik és támad. Indulatosan elkapja ellenfeleit, ott jártáról csak a hóban hagyott lábnyomok tanúskodnak.

Vízöntőnek lenni nehéz és néha hálátlan feladat.

De az angyalok hallják a napfelkeltét, a Vízöntők pedig érzik a levegő illatát.

Ábel nevének „lélegzet” jelentése itt újra ereje teljében tündökölhet.

Mi, Vízöntők, uralkodunk meg váltunk!

Ábel a rengetegben, rengeteget lélegzett…

Budapest 2010. 02. 18.

.