Nincsenek emlékeim
Savas útra lépni,
vasút alá nevetve feküdni,
remegve várni a vonat,
míg életed elveszti a fonalat.
Ariad felesége Ariadné,
követ engem, félszemmel néz.
Óvva int, szinte megigéz,
nem emlékszem, hogy miért…
A gének tanácsa dönt rólam,
mit örököltem, és honnan.
Ki mit kap, úgy arat,
ami tiéd ma, el ne halaszd!
Egyedül aludni, nem gond,
fáj, de megoldható.
Egyedül enni, több marad,
kész a kaja Ibrahim,
kérlek, maradj!
Kifizettem a számlát,
kevesebbet, de ennyi jár.
Elvették a fonalat már,
pedig húznám…
Budapest 2010-04-30
